City of the Angels

Végre eljött az idő, és újra rászánom magam az irogatásra.

Eddig sem kedvem,sem témám nem adódott.Rengeteg dolog történt velem mióta nem írtam. Voltunk egy fergeteges AURÓRA koncerten, ami nem is biztos hogy úgy sült el, ahogy kellett volna.Persze az utána lévő kis garázs "buli" az igazán fergeteges volt. Aztán nagybátyám március elsején betöltötte a 40-et. Hát az a buli hiper szuper volt!!!

Rá 5 napra meg az én második X-emet "ünnepeltük" kitörő topzódással a Lila Akác nevű családi hörpintőben. Voltunk páran, kedves és kevébé kedves vendégek. A f***om tele van már azzal, hogy egyesk azt gondolják, hogy a Lilába szabad bejárás van.Hát van egy kiábrándító hírem:NINCS! És ezkután erősebb módszerekkel teszek érte, hogy ez így is legyen.

Ez csak azoknak szól akikre értettem, akinek nem ,annak nem. Bár ez nyilvánvaló. 

A leg megdöbbentőbb az, hogy ilyen rohadt sokan még sohasem voltunk, mégis a felfordulás harmada volt ar égebben megszokottaknak. Hát mit mondjak erre, a társaágtól nagyban függ a buli sikere. Most minden tökéletes volt.

Na, kb ennyi. Megyek gályázni. 

helló

Talán most egy kis időre vége az unalmas hétköznapoknak, és bele tudok csempészni egy kis színt. Pénteken voltam az Antikváriumban, ahol kapok egy kis melót, és nagyszerű. Nagyon tetszett, remélem én is meg tudok felelni az elvárásoknak, és gyümölcsöző lesz ez a munka kapcsolat.Bár könyvekkel dolgozni mindig kifizetődő :D. 

De ez a fránya hó még mindig esik,sőt süvít, hogy enné mag a fene. Az emberre éppen rájönne a kiirthatatlan nyári hangulat, a nyár utáni végtelen sopánkodás, és ziher hogy akkor csesződik el az idő. Így most már nem csak a nyári hangulatom, hanem az életkedvem is elmerült. FOS! Süssön végre a nap. Komolyan, ha márciusban megint szar idő lesz és a nap nem tisztel meg fényével,biztos eldobom azt a maradék kis agyamat is.

Nem szólva arról hogy a bőrömet mennyire kikészíti :P.

Szóval ismét túl vagyok egy munkanélküli krízis helyzeten, és még mindig élek. Már úgy-ahogy :P

A mai program pedig nem is lehet más, mint plédbe burkolódzva, kedvenc fotelembe süppedve a kályha mellett (csak és kizárólag gyümölcsöt majszolgatva) filmeket nézek. Jó szórakozás, és kellőképpen butítja az agyat:)

Na hell

Üdv.:

Hát mához számítva elég rég írta!Be kell vallanom ennek nem volt különösebb oka, csak annyi hogy nagyon lusta vagyok. Meg aztán nem sok említésre méltó történik velem mostanság. A munkahelyem megszűnt létezni, és az új, ahová felvettek, még nem nyílt meg különböző okokból kifolyólag. Tehát unalom van a köbön.

Persze a gondolataim ekkora unalom közepette sem hagynak magamra. Ma épp azon morfondíroztam, hogy milyen kiábrándító érzés az egyedüllét. És most nem arra gondolo, hogy nincs melletted egy pasi vagy egy csaj. A magány ennél sokkal összeszedtebb dolog. Nekem van egy csodálatos Párom, egy családom, aki igazán szeret és mellettem van, még akkor is ha szar minden. Vannak jónak , sőt kiválónak nevezhető barátaim is, akik persze általában elég ávol vannak, de vannak ha kell...És ennek ellenére nagyon sokszor érzem magam igzán MAGÁNYOSNAK. Sokszor kérdeztem magamtól, hogy mi a fene hiányzik még? Mi kell nekem ahhoz hogy igazán... Talán pénz? NEM, hiszen amikor volt akkor sem volt igazán AZ. Vagy egy sürgő forgó társaság körülöttem? NEM, hiszen mikor egy tömött házibuliban tobzódunk, bennem akkor is fel szokott köszönni ez a magánynak nevezett furcsa kis manó.

Aztán rájöttem. A gond velem van. Vagyis bennem. Pontosabban belőlem hiányzik. Talán a régi dolgaim miatt. Talán akkor ragadt bennem ez az űr mikor "depresszióval" küzködtem. Húh de szarul hangzik. Egy már-már erősen közhelyként ható divatbetegség...Tagadtam is sokáig magam elöl, s elkönyvelte pici agyam, hogy ez csak a normális 16-17 évesekre jellemző ún. lázadás. És milyen fasza minden másnap inni, és gajra tenni a szervezetünket. Amig a fehérköpenyesek fel nem világítanak, hogy -Bele is halhatsz ám te barom!

Pedig akkor sem hiányzott semmi. 

Hálaistennek ezen a fos helyzeten túltettem magam mára, de az a valami belémivódott. Ez elég hülyén hangozhat mások számára, de nekem nap mint nap problémát okoz.

Jobb lenne csinálni végre valamit, mert akkor az agyam azon része ami ezen filózik le lenne foglalva. 

Node nem csak rossz dolgok fordulnak meg abban a széllel bélelt fejemben.

Jelen pillanatban is szívesen gondolok a nyár hírnökére, amire már igencsak "beneveztünk" . Az első feszt a 2009-es évben, a Pannónia fesztivál :D!

 Három nap öröm és boldogság. No meg zene pia és szex a sátorban( bár...)  :P  ! 

A dolgok, amikért érdemes élni asszem...

És persze három nap a Barátokkal. :)

KIRÁLYSÁGOSSÁGOSSÁG!

 Na jó ezek után töröldi ki a fejedből irományom első felét és koncentrálj te is most a szép dolgokra. Hogy neked mi a szép azt persze rád hagyom:)

Éljen a nyár ami messze van de vár!

Éljen a BOR, amihez kell még egy száj.

Éljen a egymásban, amihez kell még egy srác vagy egy lány,

Éljenek a bulik, csak fogd fel a haját ha hány....  :D

Na végre újra itt!

Már majdnem egy hete nem tudtam belépni, mert szarozott, és nem akart beengedni. Kénytelen voltam háromszor új jelszót kérni... F*sz kivan!

Szóval holnap szilveszter, s bár még minden a jövő homályába veszik, az tuti, hogy szárazon nem maradhatunk! Ismételten eljutottam arra kielégületlen szintre, melybe az alkohol megvonása taszított. NA jó, ez most úgy szólt mint egy alkoholista utolsó eszmefejtegetései a nagy hetes kiütés előtt... Azért ettől még hál'Istennek igencsak távol állok. De tényleg komolyan elgondolkodtat ez a hiány felismerés. Vajon honnan fakad? Régen nem voltam ilyen. Persze ez nem rossz, de mégis ez honnan jön?

Mert nem foghatom a társaságra, hisz körülöttem mindenki olyanyirra visszafogott és mérsékelt. Soha nem hangozna el egy kimerült , csendes éjszakában az a felkiáltás, hogy IGYUNK!, hacsak nem a környezet kényszerítette ránk. :P

Vagy a még késlekedő felnőtté válás elvonási tünetei? 

Nem tudom, de az tuti ha eljutok arra a szintre hogy szégyenleném magam, vagy megoldást találtam, biztos megírom. Bár jelen pillanatban meg vagyok elégedve a magam és környezetem ivás kultúrájával :D

PÁ

JÓ SZILVESZTERI MULATOZÁST MINDENKINEK, ÉS HA ADDIG NEM , AKKOR MOST:

                        IVÁSBAN, EGYMÁSBAN :P, BARÁTSÁGBAN, GAZDAGSÁGBAN BŐVELKEDŐ,

                               IGEN BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!

Mostanában elég ritkán jut időm írogatni sajna, nehezen osztom be az időm a munka miatt. Elegem van már az éjszakázásokból, ráadásul a 25-ét is be kellett vállalnom, mert a 24-ére azért nem lehetett rávenni.Azért a Szent Este az nekem is Szent. Persze a héten is úgy alakul a meló, hogy a vásárlást jövő hét hétfőre és keddre hagyom. Aztán lesz ám egy kiadós, nem várt futkosás...

Nah mindegy, majdcsak megoldom, ezzel nem szokott probléma lenni.

Péteremmel felfedeztünk táskája mélyén egy jó üveg veres bort. Már húztunk is át a csodálatos Plusba egy flakon coláért. Aztán serényen töltöttük is kiszáradt torkunkba.

Igazán jól esett... :D

Ma már elkezdtük tervezgetni a Szilveszterei partyt.  Már alig várom, mert a legutóbbi bulink is q..va jól sikerült. Rég éreztem magam ilyen jól, pedig dögrováson voltam, s mégis.

Most éreztem meg hogy mennyire igényli a szervezetem az ilyesféle italozgatásokat régi s új barátokkal.

Na most asszem ennyi lesz, mert már nem is igazán van miről írnom. Bár nem hiszem hogy az eddigi nagyon érdekes lett volna... Vagyis már akinek:P

Szóval sok Fuckot mindenkinek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

PÁPÁ

Nagyon királyságos volt a tegnap este:) Fasza Lila buli, végre a sok kihagyás után...
"vendéglista":
Orsi
Zoli
Évi
Carti
Höcke
Öcsi
Csáfi
na és persze a kihagyhatatlan házigazdák   Péter és én.Rég volt ilyen nyugis és önfeledt parti erre mifelénk. Jó hogy itt voltatok, még sok ilyet! Na jó kb. ennyi volt a mai   bejelentkezésem. Már napok óta beteg vagyok és a tegnapi kúrának szánt italozgatás nem hozta a várt eredményt. Egyszóval még szarabbúl vagyok.

DE MEGÉRTE                                                      

                                                                                      

Kétségbe esésemre a hétvégi programom úgy indult,hogy szombaton éjjel dolgozom. Ez az esemény hál' Istennek elmaradt, de ennek okát nem is szívesen fejtegetném most. Nem is valami érdekes :P.

Szóval az a tény fogad hazajövetelem után, hogy  irány bulizni... Míg oda voltam Smzabi felhívta Pétert( épp Herenden voltak), Zoli barátjával. Először kissé visszakoztam , nem igazán jött be a Farkasgyepűn eltöltendő éjszaka gondolata.Persze belementem, és így utólag vissza nézve nem is bántam meg. Fergeteges éjszaka volt. Jókat nevettünk, jókat beszélgettünk, és jókat ittunk... 

Azt hiszem egy kicsit nagyon is hiányzott ez, mind kettőnknek. Kimúlattuk magunkat- mert aztán ez a hét már csupa-csupa fáradtságot tartogat mindkettőnknek. Péternek kezdődik a tanfolyam, én meg megyek melózni a benzinkútra...

Azt hiszem most befejezem, mert nincs ihletem,sem kedvem az írogatáshoz. Szerintem lassan visszafekszem aludni.

Szó. szép gondolatokat, és jó éjszakát mindenkinek.

Nem sok dolog történik velem mostanában, lehet ,hogy ezért tudok ilyen dolgokon gondolkozni.

Egész nap olyan elmélkedések forognak a fejemben, hogy nem igazán hallom azt a valamit.

Éjjel azonban elcsendül minden. Vagyis nem is annyira minden.Mikor fekszem a "csendes" szobában sok olyan hangot hallok, amely elgondolkodtató. Bár tudom jól, hogy az épp egy autó a M8ason, ami elhangzik hozzánk, vagy a hangtalan fekete égen egy hatalmas vasmadár. Az én élénk fantáziám mégis elhatalmasodik a valóságon. Az éjszaka hangja. Talán ilyenkor sírnak az erdőben a fák a sok megpróbáltatástól , amitől szenvednek. Vagy a kóbor állatok séta közben egymásnak panaszolják a miattunk elszenvedett bántalmaikat. Esetleg a kihalt utcák lélegeznek fel, s kotorják le göröngyös testükről a bántó kipufogó füstöt. Vagy épp a madarak beszélnek ki minket. A madarak, akik abból a magasságból látják minden bűnünket. Hogyan veszünk el abban a világban amit mások raknak alánk, hogyan felejtkezünk bele a monotonságba, mely lassanként a vesztünkké válik. Hogy hogyan lökjük el magunk mellől azokat, akiket egykor családtagnak vallottunk, de mára fontosabb lett valami más. Az ÉN. Vagy a mozgolódó levegő dühösen kiabál, mert olyan emberek szívják be a tüdejükbe akik nem érdemlik azt. S kifelé menet kátránytól lesz fertőzött. 

Miattunk háborog az éjszaka, értünk sír. Velünk veszik bele a pusztulásba, mert nem teszünk semmit, egyikért sem.....

Szóval, bár kissé elborultnak tűnik, mindenkit biztosíthatok, hogy velem semmi probléma. Legalábbis még nem tudok róla. Egyszerűen, gyakrabban kéne időt hagyni magunknak, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk, melyek igazán fontossak.

Ne csak az ÉNnel foglalkozz, mert egyedül maradhatsz.. És egyedül maradni egy ilyen önpusztító világban borzasztó dolog.

Jó éjt, szép álmokat, szép gondolatokat kívánok!